Ássunk mélyebbre – Sika bányászképzés

Egy hideg februári reggelen a Hagerbach tesztalagútban vagyunk Svájcban. Lassan előbújik a nap a hófelhők mögül, amely már napok óta eltakarja az eget a svájci Alpok keleti része elől. Belépünk a földalatti laboratóriumba, amely részben a Sika tulajdonában van, és ahol anyagokat, ill. eszközöket tesztelnek bányák számára és alagutak építéséhez világszerte.

 

A Sika dolgozói a világ minden tájáról idejöttek egy hét intenzív tanfolyamra, hogy többet tudjanak meg az injektáló rendszerekről, a szálerősítésű lőttbetonról, az Aliva szórógépekről, bevonatokról és padlókról bányákban, és megismerjék az újonnan kifejlesztett termékcsaládot, mely a bányaiparban használt szállítószalagok javítására
szolgál.

Az új évezred elején a bányaipar soha nem látott fejlődésnek indult, melyet később bányászati szuper ciklusnak is hívtak. A több évtizedes stagnáló vagy csökkenő nyersanyagárak után hirtelen elkezdtek növekedni az árak, ezzel elindult egy beruházási hullám a bányászatban világszerte. Eljött az idő, amikor Kína meglepte az egész világot ipari fejlődésével, ami tovább mutatott a szakértők valaha feltételezett becslésein. A pénzt nyersanyag kitermelésre fordították, ami kellett ahhoz, hogy Kína gazdaságának gépezete tovább forogjon.

 

Réz a mindennapi elektronikai berendezéseinkhez, cink az acél galvanizáláshoz,
ólom az új zöld autók akkumulátoraihoz, urán és szén az ipari gépekhez, és végül, de nem utolsó sorban az arany és ezüst, melyet az újonnan felemelkedő középosztály igényel. „Amit nem lehet termelni, azt ki kell bányászni” a legutóbbi Sika bányászati brosúrájának szlogenje. Ez tökéletesen összefoglalja az ipar egészét. Ráközelít a nem megújuló erőforrásokra.

 

A jó minőségű ásványokat már kibányászták, nagy részük pedig már régen eltűnt. Azért, hogy nyereséges maradjon a bányászat, a gyengébb minőségű ásványból még többet és még többet kell kitermelni. Ez a stratégia drámai következményekkel járt az árak tekintetében, amellyel a bányász vállalkozóknak az elmúlt 10 évben szembe kellett nézniük. Ahogyan a nyersanyagárak nőttek, úgy a költségek is. A szakképzett bányászok hiányában, a növekvő energiaigények, a magasabb eszközárak, és az egyre nagyobb tőkeigényű bányászati projektek mind csökkentik a bányavállalatok esélyeit. Ma egy nagy rézbánya a chilei, perui vagy argentin Andokban elkölt a „semmire” 1-5 milliárd forintot. Ezek a projektek az emberiség legnagyobb ipari vállalkozásai között vannak, aminek következtében rendkívül magas
fokú a komplexitásra van szükség mind műszaki, mind társadalmi-ökológiai
szempontból is.

 

A Sika különféle megoldásokat nyújt a bányászat számára a költségek hatékonyabbá
tételére, és a biztonság növelésére a világ bármely részén. A Sika embereivel és termékeivel évtizedeken át nyújtott kiváló teljesítményt a bányászatban. Értékeinket és elveinket elvisszük a bányák mélyére és a világ bármely pontjára. Hogy ez megvalósuljon, a Sika emberei számos országból érkeztek ide ezen a hideg téli héten, hogy újat tanulhassanak ebben az iparágban, mellyel ma vagy a jövőben találkozhatnak.